Porszemes marhahajtás
Bombajó marháskodás
A Porszemes csapat november idusán ismét marhát hajtott. Egyesületünk lelkes tagja, Lieszkovszky Veronika a gulya mellett futva, remek fotókat készített, ifjú lovasaink pedig hihetetlen bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor bevállalták a több, mint 25 km-es távot a 270 marhával! Remélem a nagy napról sikerül egy kisfilmet is készíteni, bár csak kamera volt a zsebemben, állványt nem vittem magammal.
Mihályhalmáról, a valamikori bombatérről indult az izgalmas behajtás, ahol csaknem 30 darab pár napos pici boci és az őket még különösen féltő mamák, extra feladatokkal látták el a 8 fős lovas és 5 fős gyalogos csapatot. A hajtóknak nagy segítségére voltak a jól képzett lovak, különösen Vándor, a fiatal kunfakó, Konrád, az ugrópályán edződött kisbéri és a profi kutyák, akik nélkül millió ponton szétszaladhatott volna a gulya. A menet a lankás, füves helyeken több száz méterre nyúlt, a Sulymosi hídnál pedig összezsugorodott. Ekkora állatlétszámot igazi kihívás volt mozgatni, a gyakorlott hajtók azonban hamar megbirkóztak a feladattal. Annak ellenére, hogy aránylag sok fiatal állat lassította az előrejutást, a távot sikerült öt órán belül teljesíteni! A mesés túra során fácánok, őzek, ragadozó madarak és két túzok csoport tarkította a végtelen rónákat.
A hajdúszoboszlói Porszem Lovas Egyesület lovasai a Dávid Lovastanyáról indultak és oda tértek vissza. A fáradt hajtókat K. Nagy Józsi bácsi meglepetés ebédje várta. A harmincháromszor megforgatott slambuc lepirítva, vasfazékban érkezett a tanyára és pillanatok alatt elfogyott. Ebéd előtt Varga Judit számadó jelentett és a többi lány is elmondta tapasztalatait. Varga Zsófi traktorral a legkisebb bocikat szállította, akik nem bírták volna végig gyalogolni a távot. Előző este még meg kellett keresni a legifjabb újszülött borjút, akit anyukája, jó szokás szerint eldugott a susnyásban. Ebben Szkupi Csaba és Szkupi Lajos gulyások voltak a mesterek, mint ahogy abban is, hogy mikor induljon a menet és milyen útvonalon. Persze ez utóbbi – ennyi állat mellett – nem igazán tervezhető a pusztán. A pontos helymeghatározás azért fontos lett volna, képalkotás szempontjából a szűkített stábnak, de marháktól ne várj ilyet! Inkább készülj fel minden eshetőségre, ami jelen esetben azt jelentette, hogy agyig voltunk sárosak a hetes eső utáni hortobágyi futkorászástól. Mivel a menet meglepően gyorsan haladt, több ponton autóval kellett a gulya elé kerülni a fotósoknak. A hajtók fiú tagjai többé – kevésbé alkalomhoz illő öltözetben, hibátlan karikás kezelés mellett látták el a legfontosabb feladatokat. Hátul és két oldalt tartották a menetet. A többi poszton azonban javarészt lányok voltak, amiből arra lehet következtetni, hogy a mai korban a történelmi szürke marha útvonalat minden bizonnyal lányok kísérnék és felügyelnék.
A fotókat nézve a kisebb porszemes gyermekek azt mondták, milyen szerencsések vagyunk, hogy ezt a csodát élőben láthattuk és milyen rossz lesz majd abban a korban, amikor már csak képeinken lehet látni, hogy hogyan éltek elődeink!
